Újházi pezsgője

Fesztivál fesztivál hátán, mintha csak folyamatosan ünnepelne a város. A kánikula is hamarosan megérkezik újra, ez bizonyos. Következzék egy frissítő-pezsdítő anekdota a Pannónia Kávéház (volt Kerepesi út, ma Rákóczi út 5. szám) legendáriumából, amelyet Pilinyi Péter kétkötetes Józsefváros-történetében örökített meg.

"A régi Nemzeti Színházhoz közel esett a Pannónia Kávéház. A színészek ott vacsoráztak előadás után, délben átszaladtak egy-egy pohár sörre.

Újházi Ede és Ivánfi Jenő darabot próbáltak a színházban, Bródy Sándor író is jelen volt. Délben ők is átmenteke gy pohár sörre. Nyár vége volt, rekkenő hőség, a puha aszfaltban a cipősarkak nyomokat hagytak.

-Rettenetes meleg van - mondta Ivánfi, amikor helyet foglaltak a vendéglő egyik asztalánál.

- De milyen! - fújtatott Bródy.

Újházi pillantása a cserépkályhára esett.

- Nevetni kell, ha ilyenkor kályhát lát az ember - mondta. - Olyan meleg van, hogy ha befűtenének a kandallóba, észre sem lehetne venni.

-Marha vagy, hát hogyne lehetne.

-Hát fogadjunk, hogy nem lehetne!

Fogadtak egy üveg pezsgőben. A vendéglőben rajtuk kívül nem tartózkodott senki. Szóltak a főpincérnek, elmondták, miben fogadtak. A főúr tisztelte a színészek szeszélyeit, a szeme sem rebbent, rögtön befűttetett.

Pár perc múlva ropogott a tűz a kályhában, ők újabb krigli sört hozattak, várták az ebédelni kívánó vendégeket. Ha valamelyik észreveszi, hogy fűtenek, Újházi nyerte a fogadást, ha senki sem veszi észre, akkor Ivánfi nyert.

Rövidesen megérkezett az első vendég, s kiadós ebédet rendelt. Nagyokat fújt, a homlokát is törölgette, de nem tett semmi megjegyzést a hőségre. Azután egy család is letelepedett, ebédet rendeltek. Melegük volt nagyon, de a kályha nem jutott eszükbe, nem is gondoltak rá, hogy befűtöttek.

Bejött egy idős, cserzett képű falusi ember. Homloka alsó fele barna, a felső fehér, ott védte a naptól a kalap. Bajsza hegyesre pedrett, ruhája kukoricavászon. leült a terem utcai oldalán. Elkezdte kanalazni a levest, közben folyton körülnézegetett, valami nem tetszett neki.

- Pedzi már - örvendett Újházi.

Ahogy az öreg paraszt megette a levest, felkelt és nyílegyenesen a kályhához ment.

- Végem van - szólt Ivánfi.

A vendég a kályha közvetlen közelébe ült le egy terített asztalhoz. A főpincér odalépett.

- Át tetszik ide ülni, nagyságos uram?

- Igen, amott nem lehet kibírni a hőséget. Ideköltöztem az árnyékba. Hozzanak egy székelygulyást!

Újházi megcsóválta a fejét és odaszólt az italosnak:

- Hűtsetek be egy pezsgőt, te marha!"