Az ismeretlen operaigazgató: Márkus László

Fotó: Éder Vera

A 125 éves Magyar Állami (Királyi) Operaház egyik aranykora volt Márkus László igazgatósága és főrendezői működése; erre és nagyszerű emberi helytállására péntektől emléktábla hívja fel a figyelmet egykori lakóhelye, a palotanegyedi Somogyi Béla utca 18. falán.A sötét márványtáblára bronz relief került, amely Márkus László méltóságteljes megjelenését idézi; a portré Krasznai János szobrásznak, a dalszínház nyugalmazott főügyelőjének alkotása. Az emléktábla-állítást Szende István orvos kezdeményezte, ehhez csatlakozott a Magyar Állami Operaház, a Fővárosi Önkormányzat és a Józsefvárosi Önkormányzat.

Kovács János, a dalszínház első karmestere a pénteki avatáson méltatta Márkus Lászlót. Kitért arra, hogy már ifjú korában szerteágazó érdeklődési köre volt, orvosnak, majd jogásznak tanult, később kulturális újságíró lett. 1907-től a Magyar Színház rendezője, ahol többek között Bródy Sándor Dadájának ősbemutatóját állította színpadra. "Nem mindennapi út, amely az Operaház igazgatói székéhez vezetett" - jegyezte meg Kovács János. Mint mondta, számos magyar opera ősbemutatója kötődik Márkus László nevéhez, ő rendezte például Poldini Ede Farsangi lakodalom című darabja, valamint Kodály Háry Jánosa és Székely fonója legelső előadását.

Márkus Lászlót 1924-ben szerződtették főrendezőnek, majd művészeti igazgatónak az Operaházba. A gazdasági megszorítások idején hátralépett és Radnai Miklós igazgató mögé állt, segítve a ház megújulását. Sokféle művészi tehetségénél is fontosabbnak tartották kortársai, hogy remekül tudott nagy célok érdekében együttműködni, az adottságoknak megfelelően helyzetét és igényeit átértékelni. 1935-ben ült vissza az igazgatói székbe, az 1944 júliusáig tartó egy évtizedben, egy új aranykorban teljesedett ki Oláh Gusztáv, Fülöp Zoltán, Ferencsik János, Harangozó Gyula művészete. Társulatának tagja volt Báthy Anna, Osváth Júlia, Orosz Júlia, Rösler Endre, Palló Imre, Székely Mihály és sok más nagyhírű énekes. Márkus a vészkorszakban egyetlen zsidó származású művészét sem engedte leparancsolni a színpadról.
Szende István, a megemlékezés kezdeményezője az emléktábla-avatón felidézte, hogyan utasított ki Márkus az óvóhelyről egy SS tisztet és mentett meg ezzel életeket. Mint elhangzott, ha nem tudta volna Goebbelsnek a születésnapjára küldött táviratát felmutatni, aligha menekült volna meg.

Az igazgató-főrendező 1948-ban szívelégtelenségben halt meg. "Az elmúlt évtizedek feledésre ítélték, az évfordulók azért is fontosak, hogy méltó emléket állíthassunk a csendben pihenő nagyságoknak" - fogalmazott Kovács János.

A "nemzet özvegye", az ország "legregényesebb asszonya"

... Végül egy Horánszky utcai házban hajtotta örök nyugalomra fejét a kiegyezés évében, 1868 szeptemberében.

Horánszky utca 13.

Szendrey Júliáról van szó, akinek megítélését nagyban befolyásolta az, hogy Petőfi tette halhatatlanná nevét.

Schöpflin Aladár szerint is "Julia a Petőfi-legenda áldozata volt. A költő emlékét a kortársak szemében felnagyította a csatatéren elhúnyt hős alakja s megkezdődött az az idealizálás, amely tárgyát az emberek fölé, túlzott méretekre igyekszik emelni. Ezzel egyidejűleg az összeomlott szabadságharc romjain megkezdődött a bűnbak-keresés. A politikában még habozott a közvélemény, Kossuthban keresse-e a bűnbakot, vagy Görgeiben. Petőfi bűnbakját hamar megtalálták Julia személyében.
Julia valóban nagy hibát követett el. Nem felelt meg annak a képnek, melyet az alakuló Petőfi-legenda hatása alatt a közvélemény Petőfi özvegyéről elképzelt és követelményül állított fel. A mult század középi biedermayer-romantika szellemében Petőfi özvegyének magatartását úgy írták elő, hogy mint halhatatlan bánatú mártir-özvegy, sápadtan, ki nem fogyó könnyel szemében, örökös gyászfátyollal takarva arcát, az élettől elzárkózva, mozdulatlanná kövült fájdalommal ül férje szimbolikus sírján, mint elárvult Múzsa vagy mint a gyászjelentések szomorúfűz alatt búsongó vignettája. Ehhez a kliséhez argumentumokat adott maga az elhúnyt költő is: a Szeptember végén az emberek szemében örökre Julia alakjára rögzítette az özvegyi fátyol kötelességét."

Szendrey Ignác gazdatiszt leánya 1828. december 29-én született Keszthelyen. A Festetics-birtokról a Károlyi család erdődi uradalmába költözött a Szendrey família. Júlia itt élt 1838-ig, amikor a mezőberényi Wenckheim-kastélyban működő leánynevelő intézet tanulójává vált. 1840 és 1844 között Pesten folytatta tanulmányait, majd visszatért Mezőberénybe. Szendrey Júlia az úrilányok nyugodt-nyugtalan életét élte ekkortájt.

1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon találkozott egy vándorszínész költővel, akibe első látásra beleszeretett. Az érzés kölcsönösnek bizonyult. "Ez időtől számítom életemet, a világ lételét, azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt; akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója és szívemben a szerelem. Mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté" - fogalmaz egy Petőfi-levél. "Én csak mióta te szeretsz, kívánnék tündökölni, vágynék a legjelesebb lenni a világon, vágynék istennő lenni, csak hogy te mondhatnád az embereknek: e hölgy, kit csudáltok, kit ti imádtok, e hölgy enyém! Én bírom e hölgy örök szerelmét." - Szendrey Júlia leánykori naplójából.

Júlia a költő legfontosabb múzsája lett, hozzá írta többek között a Nem csoda, ha újra élek, később a Reszket a bokor, mert..., a Szeptember végén, a Minek nevezzelek? és az Itt van az ősz, itt van újra című verseit. Júlia apja nem nézte jó szemmel szerelmüket, hiszen számára az akkori alszolgabíró, aki szintén udvarolt lányának, megfelelőbb vő lett volna. Mégis miért egyezett bele a házasságba? Ady Endre teóriája szerint: "De bizony én úgy érzem, hogy az öreg Szendrey okosan zordoskodott és komédiázott, már azért is, mert abban az időben a komédiázás volt az őszinteség divatos formája. Gondolta az öreg Ignác úr: ez a leány így is, úgy is bolondot fog csinálni, összekerült egy másik bolonddal, ez a legokosabb megoldás. Legyenek egymáséi, hozomány se kell, támogatás sem, lelkiismeretesség sem, az övék lesz, hála istennek, mindenért minden felelősség."

Megismerkedésük első évfordulóján házasodtak össze Erdődön. Az ifjú pár a szülőktől semmilyen támogatást és hozományt nem kapott, ennek ellenére meg tudták teremteni saját otthonukat. Mézesheteiket Koltón töltötték, aminek emlékét több Petőfi-vers őrzi. Március 15-én Szendrey Júlia varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére a később ismertté vált kokárda első példányát, amit a párizsi trikolór mintájára készített. Petőfi naplójában olvasható, hogy felesége ezen a napon piros-fehér-zöld főkötőt varrt magának, miközben ő a Nemzeti dalt írta. Egyetlen gyermekük, Zoltán 1848. december 15-én született meg. Petőfi Sándort 1849-ben látta utoljára felesége. Halálhíre után Kolozsváron, majd apjánál, Erdődön élt, és megpróbált információkat szerezni férjéről. Még le sem telt az egy év gyászidő, amikor 1850-ben Horvát Árpád történész felesége lett, később három gyermekük született. Második házasságát országos felháborodás kísérte, Arany János ezek után írta meg A honvéd özvegye című művét.

1856-ban Magyarországon Andersen meséi először nyomtatásban Szendrey Júlia fordításában jelentek meg (például A császár új ruhája és a Rendíthetetlen ólomkatona). 1866-ban férjétől különvált. Pesten egy Zerge utcai (ma: Horánszky utca) házban halt meg 1868. szeptember 6-án. A Kerepesi temetőben közös sírban nyugszik első férje szüleivel és Petőfi Istvánnal, Sándor öccsével. Annak ellenére, hogy Horvát Árpád feleségeként halt meg, Júlia sírjára azt vésték fel: "Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia, élt 39 évet"

Örökségnapok-megnyitó

Ma délelőtt a hivatalos megnyitóval és sajtótájékoztatóval kezdetét vette az idei Kulturális Örökség Napjainak rendezvénysorozata - így némiképp megelőzve a konkrét programokat, amelyekre jövő hét péntek és vasárnap között kerül majd sor. Büszkék lehetünk azonban: a Horánszky utcai Párbeszéd Háza volt a házigazda, illeszkedve az idei rendezvénysorozat témájához, a szakrális terek bemutatásához.

A Józsefvárosban látogatható épületek listája itt érhető el. A Mágnásfertály területén számos érdekesség lesz megtekinthető, ezekről hamarosan ajánlott útvonal is készül!

Könyvpiacunk szombaton

Klasszul alakult a szombati könyvpiacunk, olyannyira, hogy búcsúzáskor mindenki azt kérdezte: mikor lesz újra árusítás :-)

Bár reggel 10 órakor még éppen esett az eső, próbálván megakadályozni a mi kis akciónkat, viszont hamar kiderült az ég, kipakoltak az árusok, jöttek a vevők, vásároltak-beszélgettek-barátkoztak. Kellemes koraőszi nap, igazi békés sziget volt, hisz még a körúton vijjogó rendőrautókat sem hallottuk!

Szóval lesz még ilyen CaPE-rendezvény, remélhetőleg a közeli jövőben, erről hamarosan értesítéssel leszünk!

Szeptember

Szeptember háza kék mozsár

a falakon átüt a mész

idelátszik még az egész

de a részt árnyék töri már

Bertók László

Feszty Masa és bélyegek - kiállítások a jezsuitáknál

A Párbeszéd Háza - Magyar Jezsuita Rendtartomány önállóságának centenáriuma alkalmából - két programot is ajánl szeptember elejére a nagyközönségnek.

A "Jezsuiták a Filatéliában" című bélyegkiállítás megnyitójára szombaton, szeptember 5-én 11 órától kerül sor, alkalmi bélyegzéssel egybekötve! A kiállítást Mag. Wilhelm Remes (Kollegium Aloisianum, Linz) rendezte, Visnyovszki Gábor, a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság elnöke és P. Vértesaljai László SJ templomigazgató nyitja meg.

Alkalmi bélyegzés szeptember 5-én 11-15 óráig.

Feszty Masa jezsuita témájú, a nagyközönség előtt eddig be nem mutatott festményei kiállításának megnyitására pedig szeptember 9-én, szerdán 17.30-tól kerül sor, P. Vértesaljai László SJ templomigazgató szavaival.

Mindkét kiállítás helyszíne a Párbeszéd Háza,1088 Budapest, Horánszky u. 20.,

a nyitvatartás is megegyezik: szeptember 9-27-ig, naponta 10-18 óráig.